|
Kék Duna Tánciskola Budapesten! Általános A táncoktatásról A táncokról néhány szóban 1. - Latin amerikai táncok A táncokról néhány szóban 2. - Standard táncok A táncokról néhány szóban 3. - Argentin tangó Általános: A Kék Duna Tánciskola tánctanárai a táncoktatást hivatásuknak tekintik, nem csak az adott tánc maximális ismerete, de a tánc oktatásának magas szintű tudása is alapkövetelmény. Tánciskolánkban a táncoktatás egymásra épülő, 8 hetes tánctanfolyamokon történik, heti egyszeri oktatással, alkalmanként 1,5 órában. A 8 hetes kurzus ára 9500 Ft, az alkalmi jegy ára 1500 Ft. ÚJDONSÁG? FIGYELEM!
Egyedül álló módon a tánciskolánk honlapján a tánctanfolyam időszakában megtekintheted a tanult táncok figuráit (a zumba kivételével), így két óra között is mindig lesz lehetőséged feleleveníteni a tanultakat. Ez a szolgáltatásunk az adott kurzusra bérletet váltók számára ingyenes. Bérlettel, vagy napijeggyel lehet az órákat látogatni, de amennyiben a tánctanfolyam bérletesekkel megtelt, úgy a túlzsúfoltság elkerülése érdekében a táncoktatásra napijegyet már nem tudunk kiadni. A bérlet egy adott kurzusra szól, azt a vásárlás után visszaváltani nem áll módunkban, más kurzusokra felhasználni nem lehet. A bérlettel csak az vehet részt az órán, akinek a nevére az ki lett állítva. Ha az első órán napijeggyel veszel részt, és a második foglalkozásig bérletet váltasz, levonjuk a napijegy árát a bérlet árából. Ebben az esetben azonban ha valaki hamarabb vesz bérletet és a csoport betelik, hiába voltál az első táncórán napijeggyel, már nem áll módunkban bérletet kiadni. A bérletesek a napijegyesekkel szemben elsőbbséget élveznek. A táncpartner kérdésről annyit, hogy ha tudsz hozni táncpartnert az praktikus. Ha ez mégsem megy, nyitvatartási időben a recepción jelentkezhetsz a párkeresőnkbe, megadva neved, elérhetőséged. Mi a jelentkezéseket folyamatosan figyeljük, és ha neked megfelelő érdeklődő jelentkezik, azonnal értesítünk. Érdemes minél hamarabb jelentkezni, mert annál nagyobb eséllyel találunk valakit. Sokan a tánctanfolyam kezdésére jönnek csak, ezért könnyen lehet, hogy majd ott találod meg a partnered. Bíztatásképpen mondom, hogy elég kiegyenlített a fiú-lány arány a tanfolyamainkon. Hamarosan azonban a honlapon is elindul a táncpartner kereső, ami remélem segít partnert találni. A tánctanfolyamainkhoz külön öltözékre nincs szükség, az egyszerű utcai ruha jó, ha a szabad mozgást engedi. A zumbához aerobic ölltözékre van szükség. Mi gondot fordítunk arra, hogy tiszta parketten táncolj, ezért arra kérünk, hogy hozz magaddal váltócipőt. Persze a tánccipő a legjobb, de az elején még jó a lányoknak egy nem túl magas sarkú, könnyű cipő is, ha lehet zárt orr résszel, vagy egy vékony talpú puha cipő. Erre a saját biztonságotok érdekében van szükség, mert nem biztos, hogy a partneretek mindig ki fogja kerülni a lábujjatokat.:) A fiúknak egy nem vastag talpú normál utcai félcipő vagy egy edzőcipő is megteszi. vissza a lap tetejére A táncoktatásról: Társastánc A társastáncok oktatása tánciskolánkban tanterv szerint 6 szinten történik. Az alapkurzusokban a kezdőt követi a haladó, majd az éremszerző kurzusok következnek, sorrendben a bronz, ezüst, arany és aranysztár. Ezt követően a clubokban folytatódik a tánctanulás. Az alapkurzusokon a világtánc programban szereplő táncok alapjait, alap fordulatait és figuráit sajátítjuk el, minden órán több tánccal foglalkozunk, ismétlünk, újat tanulunk és gyakorlunk. Az éremszerző kurzusokon a versenytáncokból összeállított, az elején egyszerűbb, később bonyolultabb koreográfiákat tanulunk. A 8 alkalom alatt 6 tánc kerül terítékre, mert minden 4. alkalom, ismétlő óra. Ezek a koreográfiák, önmagukban is, de bármelyik éremszerző kurzuson tanult koreográfiával összekötve is táncolhatóak. Argentin tangó A férfi egy speciális kódrendszer segítségével vezeti a nőt, így a férfinak a vezetést, a nőnek a vezetésre való reagálást kell megtanulnia. Tánciskolánkban ezeket az elején egyszerűbb figurákon keresztül tanítjuk meg, majd ha kialakult a „tangó érzés”, jöhetnek az izgalmas figurák. Mivel az argentin tangó improvizatív tánc, az a cél, hogy arra szintre jussunk el, ahol nem csak a táncpartnerünkkel, de idegenekkel is izgalmas koreográfiákat tudjunk rögtönözni. vissza a lap tetejére A táncokról néhány szóban 1. – Latin-amerikai táncok Rumba: A Rumba több kubai páros tánc gyűjtőneve. A rumba szó már régóta ismeretes, jelentése "ünnep" vagy "tánc". A táncot az erotikus játék, az izzó szerelmi versengés jellemzi. Sok figurában a nőies csábítóművészet is megmutatkozik. A nemek párbeszédében a nő ingadozik az odaadás és az elutasítás között, a férfi a vonzódás és a függetlenség között. Ennek fontos kifejezőeszközei a csípő- és medencemozgások. A XIX. századi leírásokban szenvedélyes, csábító táncként említik, melyben a nő arra törekszik, hogy a férfit kihívó csípőmozgásával elcsábítsa. A csípőmozgások a Rumba tipikus elemei. Ezek a nyújtott lábra való súlyáthelyezés eredményeképpen jönnek létre. Az esztétikus, szép tánc érdekében különböző jazz-elemeket is átvettek a Rumbába.
Samba: A Samba eredetileg több táncforma gyűjtőneve, melyeket az elmúlt évszázadokban az afrikai néger rabszolgák vittek magukkal Kongóból, Szudánból és Angolából új hazájukba, Brazíliába. Abban az időben ez igen népszerű táncfajta volt, melyet "Semba"-nak hívtak, ami a tipikus csípőmozgásokat jelölte.
A gyors, élénk zene ösztönözte a táncos mozgást. A párok nemcsak a továbbhaladásra ügyelnek tánc közben, hanem az ún. Bounce-mozgások életre keltésére is. Ez a mozgás a boka és a térd segítségével jön létre.
A versenyprogramokban 1924-ben és '25-ben merült fel újra ez a brazil tánc Samba néven. A tánciskolák is sikerrel vették fel programjukba a Sambát, ahol főként a haladó szinten kezdték tanulni a táncosok.
Jellegzetessége, hogy a párok hullámmozgással haladnak a teremben. A versenyzők ezt a mozdulatot a medence előre- és hátralendítésével valósítják meg. Az európai Sambába az afrikai mozgáselemek is bekerültek. A táncban gyakran szerepelnek ringó lépések, volta-forgások, "hordók", promenádfutások. Cha-cha-cha: A Cha-Cha-Cha mesterségesen alkotott tánc, a Rumbának és a Mambonak egy változata. Viszonylag gyors, kis teret betöltő, rendkívül ötletdús és játékos hangvételű. Megalkotója Enrique Jorrin egy havannai zenész, aki 1953-ban a túl gyorsan játszott Mamboból - melynek nem volt igazán sikere - fejlesztette ki a lassúbb Mambo-Cha-Cha-Cha-t. New York Cityben a Broadway-n a Palládiumot jelölik a Cha-Cha-Cha szülőhelyeként.
A Cha-Cha-Cha szó a zene ritmikus részének tekinthető, - mint a triola - melyet a zenészek érthetően, világosan "kifejeznek" és a táncosok három kis lépéssel interpretálnak.
A Chasse-k a Cha-Cha-Cha-ban azon három lépésnek egymásutániságából jönnek létre, melyeket az alapformában táncolunk. Ügyelünk arra, hogy a lépés nagysága nem lépheti túl a saját csípőszélességet. A tánc közbeni csípőmozgás a nyújtott lábra való súlyáthelyezés következménye.
A magával ragadó kubai zene, illetve tánc először Észak-Amerikát hódította meg, ahol 1954-től a legkedveltebb divattánc lett. Ugyanakkor Európa is nyitott volt a latin-amerikai eredetű tánc és zene iránt, s hirtelen több országban is népszerű lett a Cha-Cha-Cha. Jellegzetessége, hogy majdnem minden alapfigurája átvihető a Rumbába is. Közben persze ügyelni kell arra is, hogy az átvitt figurák interpretálása mindig megfeleljen az adott tánc karakterének. A tánc alatt a párok szabadnak érzik magukat, jókedv és az egymástól való elragadtatás jellemzi őket. Magabiztosak, egy kicsit játszanak a partnerrel, de ugyanakkor a közönséggel is.
Paso doble: A Paso Doble bikaviadalt ábrázol, ahol a férfi a matador szerepét ölti magára, a nő pedig a piros kendőét. A férfi és a nő együtt mozog egy képzelt bika körül, miközben flamenco-elemeket és az arénabeli küzdelemre jellemző stilizált figurákat adnak elő.
A tánc alapjául szolgál a "Paso Doble" (kettős lépés), a sarok és a féltalp hangsúlyos lehelyezése valamint a ritmikus haladó lépések. Egyik jellemző eleme az ún. Appel, amely egy energikusan, talpon, helyben táncolt lépés, a térdek enyhe süllyesztésével. Az Appel gyakori bevezető lépése a különböző figuráknak.
A "Paso" táncos karakterét nagymértékben meghatározza a bikaviadal-motívum. A férfitől, mint matadortól elvárják a csaknem elbizakodott büszkeséget, a merész elszántságot és eleganciát, a nőtől az öntudatos távolságtartást, a nagyfokú hajlékonyságot és gyorsaságot - mindezt a férfinak átengedett vezető szerep következményeként. E tánchoz nagy figyelem, ünnepélyes méltóság, tűz és elfojtott önuralom szükséges. A lépéseket az egész izomzat megfeszítésével kell kivitelezni. Csak ezáltal lehet az e táncra jellemző rövid, gyors mozgásokat és a kontrollált pózokat létrehozni. A mindenkori súlyláb térde könnyedén hajlított.
Jive:
A Jive ma nemzetközileg elfogadott elnevezése annak a táncnak, melynek többféle, egymással rokonságban álló afroamerikai elődje volt. Ezekhez tartozott a harmincas évek elején a Lindy Hop, Blues és a Swing. Ezt követte a negyvenes évek sikertáncai közül a Boogie-Woogie, a Jitterburg valamint a Bebop, s az ötvenes években hozzájuk kapcsolódott a Rock & Roll. E táncformákra jellemző volt - s még ma is az - a táncra ösztönző zene, amely ritmikus hangsúlyozásával bűvöletébe vont és von fiatalt és időset egyaránt.
A táncokat az USA-ban honos szabad színes stílusokkal fejlesztették tovább, valamint bővítették a koreográfiákat is. Ezeket a táncokat az amerikai katonák hozták át Európába. A táncban lévő szabad mozgásstílus és az akrobatikus dobások a fiatalság körében gyorsan népszerűvé váltak. A háború utáni időszak uralkodó zenei irányzata a Boogie lett, ám a bírálók egy mérsékeltebb formát kerestek, hogy a tánc ezen módját "szalonképessé" tegyék. Így az angol tánctanárok kialakították - valamivel lassabb zenét használva - az elegáns, de mégis élénk, mozgalmas Jive-ot. A tánc helyhez kötött, a lépések többnyire a Rock (ringó lépések) és a Chasse elemeiből épülnek fel. A Jive egy szembetűnően eleven, fiatalos, tréfás, temperamentumos, ritmusos tánc, melyben a párok lépéseikkel a zenei hangsúlyt emelik ki.
vissza a lap tetejére A táncokról néhány szóban 2. – Standard táncok Angol keringő Az Angolkeringő a 1920-as években a Bostonból fejlődött ki, mely a Bécsi keringő utódja volt. Érdekessége, hogy a régi "kerek" fordulók mellett már az "egyenes irányú mozgás" új elemeit is tartalmazta.
Az Angolkeringőt származási helye után nevezték el. A tánc a Boston és a Slowfox stílusában kezdett formálódni. Először inkább előretörekvő tánc volt - "dance of passing feet"-nek nevezték -, majd az idők folyamán a megnövekedett fordulásokból következően az ütem végén zárták a lábakat. Szerkezete átlós jelleget kapott, mert a teljes fordulatok bonyolultnak tűntek, s a jobbra ill. balra fordulásoknál csak háromnegyedet fordultak. Az Angolkeringő - melyet lágy, szentimentális zenére táncolnak - ritmikusan lendülő mozdulatai által a legharmonikusabb standard tánccá vált. Táncos jellege a lassú és egyenletesen lendülő, térben haladó fordulómozgásokban nyilvánul meg, melyek törésmentesen uralják a táncparkettet.
Sokan a táncok "királynőjének" nevezik.
Tangó A Tangó származása elválaszthatatlan az argentin néplélektől és fővárostól, Buenos Airestől, eredete viszont igencsak vitatott. A táncos és zenei befolyás a kubai Habanérából és az argentin Milongából származik. A Tango Argentinot nevezték a modernizált Tangónak, mely főként Buenos Aires kikötőnegyedében, a La Plata nyugati partján terjedt el. A spanyol-argentin mélabúval átitatott Tangó ellentétei a férfias és nőies, kemény és lágy, agresszív és szentimentális vonásokban mutatkoznak meg.
1920-21-ben a dél-amerikai Tangót az angolok megreformálták. Az egyszerűbb verziót tiltakozva fogadták, azonban 1922-ben Londonban rendezett Tangó-konferencián a táncot az angol stílushoz igazították. A szentimentális Tango Argentinot, az eltérő stílusú angol Tangó váltotta fel, melyet rándításszerű mozdulatok (elsősorban a fejé), szenvedélyes előrehaladó mozgások, hirtelen késleletetések és egyértelmű figuralezárások jellemeztek.
A versenytáncos tangóban nincs emelkedés és ereszkedés. Az előrehaladások sarok lépéssel kezdődnek. A térdek végig kissé hajlítottak, a lábak zárásánál sem egyenesednek ki. A lábak helyeződnek és nem csúsznak a talajon, mozgásuk gyors, de kemény hatást nem kelthet. Egyszerű előre és hátra történő haladó lépések - melyeket kissé kanyarodva lehet táncolni - adják a Tangó alapmozgását. Jellegzetessége: a gyors, hirtelen fékezett, erőteljes haladómozgásokban nyilvánul meg, melyek szaggatottan váltakoznak a szenvedélyes dinamika és a feszült szünet között. Slow-fox 1912-ben Angliában teret hódított a Ragtime, a tánczene első modern formája. Ennek következményeként fejlődött ki a Onestepből a Rag, melynek jellegzetessége a hajlított térddel táncolt lépés volt, s ritmusában a szinkópa is előfordult. Az idők előrehaladtával a Ragtime és Onestep zenéjét lassabban játszották, így a tánc lépései is lelassultak. Jutott tehát idő egy váltólépés, az ún. Chasse bevezetésére, mellyel kifejlődött a Foxtrott. E tánc megtalálható a világtáncprogramban is.
A Foxtrott a lassú és gyors, előre- és hátralépések Chasseval variált, tetszés szerinti váltakozásából állt. Az angol tánctanárok hamar ráépítették saját stílusukat, s így fejlesztették tovább. Az előrehaladó lépéseket sarokkal indították, így sokkal nagyobb lendület keletkezett tánc közben. 1922 körül találták meg a tánc ma is érvényes formáját, majd 1924-től a Foxtrott a más-más gyorsasággal játszott zene alapján egy lassúbb variációra, az ún. Slow Foxtrottra (Slowfox) és a gyorsabb Foxtrottra, az ún. Quickstepre vált szét.
A Slowfox lineáris lépésmintákat követő, művészien megformált, hosszú, sikló járómozgáson alapul. A térdek enyhén nyújtottak, ami azt jelenti, hogy nem feszítettek, hanem flexibilisek és mozgásra készek. A Slowfoxban minden lépés majdnem azonos hosszúságú. A test állandóan haladó mozgásban van. A lábak mozgása folyamatos és a tánc járó jellegét hangsúlyozza. A táncban az emelkedés és az ereszkedés kevésbé kifejezett, hisz egy hosszan elnyújtott hullámmozgást kell láttatni. A test mozgása folyamatos, és váltakozva hol az egyik, hol a másik testoldal lendül kissé előre, mely harmonikus testmozgást, illetve vállvezetést idéz elő. A Slowfox technikailag igényes tánc, ezért a tánciskolákban csak a haladó pároknál kezdik tanítani.
Quick step A Quickstepet kezdetben "Quicktime Foxtrott és Charleston"-nak nevezték, amely átvette a Chasse-t. A tánciskolák legkedveltebb táncai között tartják számon. Alapmozgását a Chasse-k, Lock Stepek és a külső állásban megtett lépések jellemzik. A tánc az igen gyors, kontrolláltan folyamatos futómozgásokban elevenedik meg. A Quickstep a lépések dinamikájával, elsöprő tempójával valamint a "quick" és "slow" lépések állandó váltakozásával kapja meg szeszélyes elegyét, ám emellett a táncostól nyugodt felsőtesttartást és tiszta lábtechnikát követel meg. Azt mondhatjuk, hogy a Quickstep a legvidámabb és legsziporkázóbb társastánc. Hozzájárult ehhez az is, hogy a II. világháború után alapos stílusváltozáson ment keresztül: kicsi, ritmikus szökellő lépésekkel gazdagodott.
Bécsi keringő A társastáncok közül a keringőnek van a legrégebbi hagyománya. Neve a német "waltzen" (forogni, keringeni) szóból származik és a talajon sikló lábak forgó mozgására vonatkozik.
A Bécsi keringő, amely 6 lépésből áll, két 3/4-es ütemre volt felosztva és egy teljes fordulással összekötve teljesedett ki balett-technika segítségével. Németország volt a keringővel kapcsolatos események középpontja egészen a húszas évekig, amikor is a valcer úgy egy évtizedig háttérbe szorult a modernebb, dinamikusabb táncformák miatt. Angliában a Bécsi keringő sohasem volt otthonos. A tánc a gyors, egyenletes, szárnyaló, teret betöltő lépésekben és forgásokban fejeződik ki. Zenéjében - amely egyébként mára új lendületet kapott André Rieu keringőkirálynak és zenekarának köszönhetően - sok a vonós hangszer. E csodás melódia táncra ösztönöz minden táncoslábú embert. vissza a lap tetejére A táncokról néhány szóban 3. – Argentin tangó Az igazi tangó története az 1860-as évek körül kezdődik, amikor a polgárháború miatt a kreol gaucho-kat (félig spanyol, félig indián származású marhapásztorokat) begyűjtötték a hadseregbe, a háború befejeztével azonban nem volt hová hazatérniük, családjuk, házuk, sokszor az egész falu elpusztult.
A városok körül telepedtek le, innen származik a nevük: "orijero" ("orija" spanyolul valaminek a szélét jelenti).
A felszabadult rabszolgák összejöveteleit, a "tangó"a-kat figyelték, ahol a feketék különböző tartásokban (pl. fej összeérintéssel) dob ritmusára mozogtak. Mivel a kreolok jó testi adottságokkal rendelkeztek, átvették ezeket a táncmozdulatokat, majd kialakítottak maguknak egy sajátos stílust, mely vidám, cseppet sem elegáns, inkább játékosnak mondható, és az egész test mozgását megkívánja.
Az 1880-as évekre alakult ki ily módon a tangó orijero stílus. A feketéket kifigurázták és azt mondták, hogy amit ők táncolnak, az "kanjengue", a tangót sajátjuknak vallották.
Sokáig erkölcstelen táncnak tartották a tangót s nem véletlenül, hiszen fejlődésének következő lépése a nyilvánosházakba vezet. A férfiak a várakozás idejét arra szánták, hogy különböző tánclépéseket gyakoroljanak, újakat találjanak ki, először csak saját szórakoztatásukra, később azonban bevonták a hölgyeket is, így telt meg a tangó nyíltan szexuális tartalommal.
Erotikus mozdulatokat, pózokat találtak ki, ami miatt az egyház betiltotta a táncot, ezért a bordélyokon kívül csak az utcán, kikötőkben vagy eldugott helyeken táncolhatták.
A szabad téren sok hely volt a nagy, látványos mozdulatokra, ezekből merítenek manapság is a show tangó táncosok színpadi koreográfiájukhoz.
Bármilyen tiltott tánc is volt a tangó, mégis izgatta az arisztokrácia kedélyeit is, szerették volna valamilyen szinten ők is elsajátítani, így került a tangó a szalonokban, ahol a legjobb "orijero" táncosokat alkalmazták tánctanárként. Ezek az emberek nappal az elegáns báltermekben oktattak, olyan stílusban, hogy azt az elit kívánta, kihagyva az erotikus elemeket, a szoros testérintést (csak a kéz érintkezhetett), valamint nyújtott lábbal, folyamatos talajkontaktusban lépegetve táncoltak. Ez a tangó a mai versenytáncos változat, amit európai vagy angol stílusú tangónak nevezünk.
Ezek az oktatók azonban nem vetkőztek ki saját bőrükből, amikor visszatértek éjszakánként megszokott környezetükbe, az eredeti módon táncoltak ismét a maguk szórakozására.
(Sokan közülük emiatt a kettős életvitel miatt két nevet használtak.)A talaj közeli táncstílus, amikor a láb szinte simogatja a parkettát, az 1890-es években született és elindult világhódító útjára. Első helyszín Párizs volt, ahol felvirágzott a tangó élet, a leghíresebb mulatók tangó lázban égtek az 1910-es évektől kezdve, a stílust "tango salon"-nak nevezték.1912-ben Franciaországban, az ott sűrűn megforduló argentin dendik (nino bien - "jófiúk") egyike, egy főleg arisztokraták és a felső burzsoázia által látogatott fogadáson tangót adott elő. A változásra és különlegességekre éhes párizsi sznobok azonnal rákaptak az új táncra, ami 1913-ra szabályos tangóőrületté nőtte ki magát. Perón tábornok bukása után, 1955-től a tangó háttérbe szorult. Ennek nagyrészt politikai okai voltak: a populizmustól és nacionalizmustól való félelem (a tangó nemzeti jelkép volt és népszerű), minden olyan elutasítása amit Perón kedvelt (a tábornok a tangó nagy kedvelője és támogatója volt), a tangó munkásosztálybeli gyökereitől való félelem, de volt úgy hogy a gyülekezési tilalom tette lehetetlenné a milongák megszervezését. Mindenesetre gyakorlatilag 1955 és 1983 között a tangó csak a "föld alatt" létezett. Nagyon kevés fiatal tanult meg ezalatt tangózni Argentínában és a világ többi része is túllépett rajta. Egy-két táncos - főleg más táncműfajok képviselői - megkísérelt ebben az időszakban is tangó-szerű koreográfiával sikert elérni, de a tömegek, akik addig töretlenül tangóztak eltűntek a milongákról.1983-ban az utolsó katonai junta bukása után a tangó újjáéledt. A nemzetközi közönség újra felkapta, Argentínában újra elkezdték tanulni. Sajnos ekkor derültek olyan dolgok, hogy például nincs olyan tangó tanár, aki kezdőket tanított volna valaha is - utalnék itt a tanulás folyamatára feljebb - és az "öregek", akik még az aranykorban táncoltak nem tudtak úgy oktatni, ahogy a fiatalok és a külföldiek elvárták volna tőlük. A mai átlagember számára nem elfogadható hogy 3 évig keményen tanulja ezt a táncot és közben ne táncoljon mással csak a tanárral. Ez persze hatással volt a tánc jellegére, stílusára, így a tangó újra megváltozott és változik azóta is folyamatosan. vissza a lap tetejére
|
